Még egy sárga óriás a Pegazusban

Ez a bejegyzés lassan már egy éve hevert virtuális fiókomban. Akkor több estét szenteltem a Pegazus csillagkép kettős és többes csillagrendszereinek. Az erről szóló bejegyzés itt olvasható. Most gondoltam kiegészítve közzé teszem. Íme:





Most már lassan egy hónapja csak a felhős, lehangoló ég borul felénk. A Napot is ritkán láttam, csillagos eget meg elvétve. A szürke délutánonként lapozgatva naplómat rábukkantam egy érdekes kettőscsillagra, melyet még november első felében sikerült távcsővégre kapnom. Érdekes rendszer, ezért gondoltam egy külön bejegyzést szentelek neki.

A π 1-2 Pegasi jelű csillagpáros, mely a Pegazus csillagkép északi részén található, és a szárnyas ló bal mellső patáját alkotja, első pillantásra könnyű, kisebb távcsövekkel is feloldható célpontnak látszik. De csak úgy néz ki!

A csillag helye a Cartes du Ciel programban. Kattintásra nagyítható.

A csillagok a kereső távcső nagy, 6°-s látómezejében is egy szoros kettős csillagnak látszanak, bár a szem ebben az esetben becsapja az észlelőt. A két csillag közötti távolság a valóságban kozmikus mértékkel nem nagy, kb. 25 fényév választja el őket, de ennek ellenére fizikai kapcsolat nincsen közöttük, nem hatnak egymásra. Optikai kettősök csupán, bár azért mégis van ott egy több csillagból álló rendszer, melyek felcsigázhatják a kettőscsillagász érdeklődését.

A távcsőbe tekintve szép, kékesfehér és sárga színű csillagokat láttam, több halovány csillaggal körbevéve. A látómező legfényesebb csillaga a π2 Pegasi, ami tőlünk 263 fényévre található. Napunknál 8-szor nagyobb, 1000°K fokkal forróbb csillag az óriás csillagok közé tartozik. Energia kibocsátása a Napunkénak 100 szorosa. A valóságban inkább fehér színű csillag, mit kékes. 
Szomszédja a kissé halványabb, de még így is ragyogó π1 Pegasi 288 fényév távolságban van tőlünk, és szintén óriás csillag,  9-szer nagyobb Napunknál, bár annál jó 1000°K fokkal "hűvösebb". Energiakibocsátása Napunkénak "csak" 38 szorosa.

A lenti kép mutatja a két óriásnak, a csillagfejlődést mutató (HRD) grafikonon elfoglalt helyét. Jól látszik, hogy mindkettő az un. óriás ág legalján tartózkodik jelenleg. Feltüntettem Napunkat is, a korongok nem méretarányosak, de érzékeltetik a méretbeli különbségeket.

Pi1-2 PEG a HRD-n. Kattintásra nagyítható.

A szemléletesség kedvéért készítettem egy összehasonlító rajzot is, ahol méretarányosan ábrázoltam a két csillagot és Napunkat. (Zárójelben jegyzem meg, ez a két csillag még csak nem is tartozik az igazán nagyok közé!)

Kattintásra nagyítható.

Ennyi előzmény után nézzük, mi láttam a távcsőbe nézve. A két csillag színe szépen látszik. A fényesebb π2 Pegasi  kékesfehér, a halványabb sárga színűnek látszik. A π1 Pegasinak, két társát látom, melyek nagyon halványak nehezen észrevehetők, de hosszabb szemléléssel előtűnnek. Egyrészt a két csillag erős fénye dominál a látómezőben és elnyomja a halványabb csillagokat, másrészt azért is nehéz volt észrevennem őket, mert az erősen párás, ködös idő rontotta az égbolt átlátszóságát. A pára még az objektívre is rátelepedett.

A C jelű tag a főcsillagtól balra, nyugatra látható közel hozzá (szeparáció:70", pozíciószög:270°), míg a D jelű tag a fényes kékesfehér csillag irányában, a főcsillag jobb felén, keletre, de távolabb helyezkedik el (szeparáció:200", pozíciószög:90°). A főcsillag és a kísérők között elég nagy, kb. 5 magnitúdós a fényességbeli különbség. Véleményem szerint a kísérő csillagok kisebbek lehetnek Napunknál. Az egész rendszer úgy néz ki, mintha a főcsillag egyenlítője mentén keringenének a kísérő csillagok, akár a Jupitert és annak holdjait venné szemügyre az ember. Ez is adja az érdekességét, rajzban megörökítettem a látványt:

Sárga és kék csillag ragyog az okulárban. Kattintásra nagyítható.

Az könnyebb érthetőség kedvéért  az alábbi rajzon kiemeltem a hármas rendszert. A piros keretben láthatók:

Kattintásra nagyítható.

A rajzot két egymás utáni estén készítettem. Első alkalommal nem láttam meg a társakat, második alkalommal pontosítottam a vázlatot, mert csak ekkor vettem észre őket. 
A katalógus szerint a π1 Pegasi rendszere valójában 5 csillagból áll. A főcsillagtól északnyugatra is van egy kísérő, az a B jelű tag, de valószínű a elveszett a főcsillag fényében, ezért nem láttam meg, valamint a jobb oldali, D jelű csillag is egy kettős csillag, melynek kísérője viszont a távcsövem határfényességén kívül esik, így az nem is láthattam meg.

Azt hiszem ide még érdemes lesz visszatérni és jobban szemügyre venni a környéket is.