Karácsonykor a világ Jézus Krisztus születését ünnepli. Templomainkban kis betlehemek jelenítik meg a nevezetes eseményt. Mindegyik tetején valamiféle csillag ragyog. Festmények, képeslapok tucatjai ábrázolják a kis Jézust a jászolban, valamint a három királyokat, amint egy ragyogó csillagot követve járulnak a Gyermek elé. Érdekes, hogy a születésről, annak körülményeiről csak Máté és Lukács evangéliumában olvashatunk, de a csillagot és a három királyokat (bölcseket) csak Máté említi. A minket érdeklő rész Károli Gáspár fordításában így olvasható (Máté 2. 1-11., kiemelések tőlem származnak):
A rejtélyes csillagot Máté négy sorban említi csak, de ennyi elég ahhoz, hogy évszázadokon keresztül csillagászok és más tudomány képviselői könyvtárnyi irodalmat írjanak össze e titokzatos égi jelenség mibenlétéről. Röviden tekintsük át, hogy mai égboltismereteink szerint mi lehetett a csillag, melynek mibenlétéről több elmélet született.1 Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: 2 Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki. 3 Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem. 4 És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? 5 Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta: 6 És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt. 7 Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét. 8 És elküldvén őket Bethlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki. 9 Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük megy vala mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. 10 És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. 11 És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát."
Van olyan elmélet, amely szerint üstökös volt, ahogyan több középkori festményen is láthatjuk. Ez azért sántít, mert az üstökösök feltűnéséhez az ókorban és a középkorban is csak rossz dolgokat társítottak, mint a háborút, betegséget, járványokat. Egy ilyen égitest megjelenése, inkább félelmet keltett, mint örömhírt közölt. Meteor sem lehetett, mert azok, noha időnként feltűnően világosak, gyorsan mozognak, és a jelenség csak pár másodpercig tart (lásd Tűzgömbök Világa blog), a csillag pedig Máté szerint hosszú ideig volt látható.
Johannes Kepler 1604-ben megfigyelt egy szupernóva robbanást. Azaz ő nem tudta, mi a jelenség igazi oka, csak látott egy, a Jupiternél sokkal fényesebb csillagot feltűnni az égen, amely csak hetek múlva halványodott el a láthatóság határa alá. Ez indította el, hogy kutasson a betlehemi csillag után. Kiszámította, hogy Kr.e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz együtt állt a Halak csillagképben, továbbá feltételezte, hogy ezt egy szupernóva feltűnése követte. Sajnos ezt ma már nem tudjuk bebizonyítani. Ugyanis a szupernóvák feltűnését csak elvétve jegyezték fel Európában és a Közel-Keleten. Kínában, Japánban és Koreában is folytattak rendszeres csillagászati megfigyeléseket - hivatásos, udvari csillagászok -, akik megörökítették az égbolton történteket. A feljegyzéseik sokat segítenek a modern csillagászatban is, így szereztünk pl. tudomást a Rákköd kialakulásához vezető szupernóva robbanásról, mely Kr.u. 1056-ban volt. Mind a kínai, mind a koreai, mind a japán csillagászok észlelték az eseményt. Sajnos Európából még erre vonatkozó feljegyzés nem került elő. A legkorábbi feljegyzett szupernóva Kínából származik Kr.u.185-ből. Elképzelhető, hogy Jézus születésekor megjelent egy szupernóva az égen, de ezt egyelőre bizonyítani nem lehet. Nincsen róla sem írásos feljegyzés, sem fizikai maradványát nem találták meg az eddigi égbolt felmérések során.
A bolygók együttállásának viszont bárki utána tud nézni, akinek van telepítve a gépére planetárium program. Én a népszerű és ingyenes Stellarium programot használtam arra, hogy lemodellezzem a jeruzsálemi égboltot Kr.e. 7-6. évben. Azért ekkor, mert szegény Dionysiusz Exiguusz 525-ben rosszul számolta ki Jézus születésének idejét. Az ő számításain alapul mai időszámításunk, ám legalább 7 évet tévedett! Ebben a témában most nem szeretnék elmélyedni, akit érdekel számtalan irodalom áll rendelkezésére, bármely könyvtárban. A tévedés miatt mutat "rossz" évet a planetárium program is a lenti képeken.
Kepler észrevette, hogy Kr.e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz, mint már fentebb említettem, három alkalommal is együtt állt a Halak csillagképben. Ez azért is érdekes, mert Kepler gyakorló asztrológusként ismerte a bolygókhoz és a csillagképekhez rendelt jelentéstartalmakat. Így a Jupitert az asztrológia a királlyal azonosítja, a Szaturnuszt a zsidósággal, a Halak csillagképe, pedig Júdeát jelképezi. Vagyis a "csillagokban olvasók" szerint az együttállás azt jelenti, hogy Júdeában eljő a zsidók királya.
És most jön az időutazás! Nézzük is meg, mit láttunk volna, ha Jeruzsálemben feltekintünk az égre Kr.e.7. május 29-én éjjel 2 óra 12 perckor:
 |
| A Jupiter és a Szaturnusz délkeleten szorosan együtt áll. Kattintásra nagyítható. |
 |
| Ekkor is délkeleten állnak a bolygók. Kattintásra nagyítható. |
 |
| Délnyugati együttállás. Kattintásra nagyítható. |
A valóságban így történt-e? Volt-e égi jel? Biztosan nem fogjuk megtudni. De azt hiszem a történetben nem is ez a lényeg. Aki hívő, az tudja, mi történt, aki nem, annak meg egy érdekességet jelentett ez a poszt.
Boldog karácsonyt kívánok az olvasónak!
